Őrségi szállás

Két hétig töprengtem annak idején, amikor elkezdtük a 120 éves őrségi parasztház szállássá alakítását, hogy mi is legyen az új "cég" neve. Kézenfekvően kínálkozott a tetőn trónoló égetett agyagmadárról venni az elnevezést, mert ez egyrészt a valaha volt veleméri fazekasság portához kötődő emléke, másrészt egyedi elnevezés lehetőségét kínálta. Ám sokáig csak az agyaggalamb jutott az eszembe, amire lövöldözni szoktak, de ez nem vonzott igazán.  1. ábra. A kis cserépmadarat minden bizonnyal Tóth Sándor, a házban egykor élt gerencsér készítette 2. ábra. Vagy 120 évig dacolt az elemekkel, kedvesen és büszkén nézve a nyugati erdők felé 3. ábra. Már ez a kép sem mutatja minden részletében hitelesen a háztető eredeti formáját, mert gyári cserép is van a héjalásban (igaz, a mohától nem nagyon lehet megkülönböztetni a házilag készített sindüktől) Ennek a szegény cserépmadárnak így is kijutott a nehézségekből. Az idő vasfoga a tető ormán eltöltött százhúsz év alatt kisebb nyomokat hagy