Őrségi szállás cserépmadara

Két hétig töprengtem annak idején, amikor elkezdtük a 120 éves őrségi parasztház szállássá alakítását, hogy mi is legyen az új "cég" neve. Kézenfekvően kínálkozott a tetőn trónoló égetett agyagmadárról venni az elnevezést, mert ez egyrészt a valaha volt veleméri fazekasság portához kötődő emléke, másrészt egyedi elnevezés lehetőségét kínálta. Ám sokáig csak az agyaggalamb jutott az eszembe, amire lövöldözni szoktak, de ez nem vonzott igazán. 


1. ábra. A kis cserépmadarat minden bizonnyal Tóth Sándor, a házban egykor élt gerencsér készítette


2. ábra. Vagy 120 évig dacolt az elemekkel, kedvesen és büszkén nézve a nyugati erdők felé



3. ábra. Már ez a kép sem mutatja minden részletében hitelesen a háztető eredeti formáját, mert gyári cserép is van a héjalásban (igaz, a mohától nem nagyon lehet megkülönböztetni a házilag készített sindüktől)


Ennek a szegény cserépmadárnak így is kijutott a nehézségekből. Az idő vasfoga a tető ormán eltöltött százhúsz év alatt kisebb nyomokat hagyott rajta. Ennek ellenére ez a madárka rendületlenül nézne szemközt ma is a nyugatról érkező viharokkal, ha a tetőfedőkkel szemben nem lenne tökéletesen védtelen és kiszolgáltatott. Két tetőfelújítás történt az elmúlt harminc év alatt s mindkét esetben csak a személyes jelenlétem és a vakszerencse segített hozzá a megmaradáshoz. Természetesen minden egyes tetőfedőnek legalább ötször megmutattam és elmagyaráztam, hogy annak a cserépmadárnak sértetlenül meg kell maradnia, ám ez elégtelennek bizonyult. 

Az első tetőfedőt, aki ezelőtt vagy harminc évvel átrakta a cserepet,  véletlenül vettem észre, hogy a tető nyergén ülve a kezében lévő madararas kúpcserepet éppen nagy ívben le akarja hajítani. Sikerült az utolsó pillanatban nagyot kurjantva megállítani a mozdulatát, aminek köszönhetően a madárka akkor nem repült a halálba.  

A 2020-as cserépcsere során már nem volt ilyen szerencsénk. A tetőfedőt ugyanúgy figyelmeztettem, mint az elődjét, ám nem voltam ott, amikor ez a cserép került sorra. A tetőfedő kalapáccsal letörte a madarat a kúpcserépről és eltette az autójába, a maradékot meg ledobta a földre. Szerencsére bokros-füves területre esett és csak két darabra törött, amit megtalálva össze is tudtunk ragasztani.

A cserépmadárka ma a portán lévő Sindümúzeumban van kiállítva.



4. ábra. A veleméri cserépmadárka hivatása teljesítése közben, még autentikus környezetben, orgonavirágzáskor




5. ábra. Ez a kép még a régi hangulatot őrzi




6. ábra. Végül a tetőfedőkkel vívott egyenlőtlen küzdelmekben halálos sebet kapott a cserépmadárka, össze lehetett ugyan ragasztani, de így már nem mertem visszatenni a tetőre, mert a repedésbe szivárgó és megfagyó víz hatását nem akartam figyelmen kívül hagyni, ma a Sindümúzeumban tekinthető meg 


7. ábra. Az őrségi kultúrának az elmúlás feletti diadalát illusztrálandó három másolatot is kitettünk a tetőkre, köztük egyet a pincelejáróra



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház hivatalos oldala

Veleméri szállás az őrségi és őrségközeli látnivalók legjobb bemutatásával

Problémamegoldásban segít az őrségi szállás