Őrségi szállás cserépmadara
Két hétig töprengtem annak idején, amikor elkezdtük a 120 éves őrségi parasztház szállássá alakítását, hogy mi is legyen az új "cég" neve. Kézenfekvően kínálkozott a tetőn trónoló égetett agyagmadárról venni az elnevezést, mert ez egyrészt a valaha volt veleméri fazekasság portához kötődő emléke, másrészt egyedi elnevezés lehetőségét kínálta. Ám sokáig csak az agyaggalamb jutott az eszembe, amire lövöldözni szoktak, de ez nem vonzott igazán.
1. ábra. A kis cserépmadarat minden bizonnyal Tóth Sándor, a házban egykor élt gerencsér készítette
2. ábra. Vagy 120 évig dacolt az elemekkel, kedvesen és büszkén nézve a nyugati erdők felé
3. ábra. Már ez a kép sem mutatja minden részletében hitelesen a háztető eredeti formáját, mert gyári cserép is van a héjalásban (igaz, a mohától nem nagyon lehet megkülönböztetni a házilag készített sindüktől)
Ennek a szegény cserépmadárnak így is kijutott a nehézségekből. Az idő vasfoga a tető ormán eltöltött százhúsz év alatt kisebb nyomokat hagyott rajta. Ennek ellenére ez a madárka rendületlenül nézne szemközt ma is a nyugatról érkező viharokkal, ha a tetőfedőkkel szemben nem lenne tökéletesen védtelen és kiszolgáltatott. Két tetőfelújítás történt az elmúlt harminc év alatt s mindkét esetben csak a személyes jelenlétem és a vakszerencse segített hozzá a megmaradáshoz. Természetesen minden egyes tetőfedőnek legalább ötször megmutattam és elmagyaráztam, hogy annak a cserépmadárnak sértetlenül meg kell maradnia, ám ez elégtelennek bizonyult.
Az első tetőfedőt, aki ezelőtt vagy harminc évvel átrakta a cserepet, véletlenül vettem észre, hogy a tető nyergén ülve a kezében lévő madararas kúpcserepet éppen nagy ívben le akarja hajítani. Sikerült az utolsó pillanatban nagyot kurjantva megállítani a mozdulatát, aminek köszönhetően a madárka akkor nem repült a halálba.
A 2020-as cserépcsere során már nem volt ilyen szerencsénk. A tetőfedőt ugyanúgy figyelmeztettem, mint az elődjét, ám nem voltam ott, amikor ez a cserép került sorra. A tetőfedő kalapáccsal letörte a madarat a kúpcserépről és eltette az autójába, a maradékot meg ledobta a földre. Szerencsére bokros-füves területre esett és csak két darabra törött, amit megtalálva össze is tudtunk ragasztani.
A cserépmadárka ma a portán lévő Sindümúzeumban van kiállítva.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése