Őrségi szállás

Megkaptuk egy hétre az egyik kedvenc unokámat, az öt éves Lilikét. Adtak mellé a szülei néhány gyógyszert is, mert éppen valami fránya ekcéma kínozza szegényt. Kiütései voltak, amelyek az antihisztaminoknak köszönhetően nyom nélkül eltűntek, ám a talpa továbbra is érzékeny maradt. Tapasztaltuk, hogy ez a talp-érzékenység antagonisztikus ellentmondásban van a felhőtlen gyermekkorral. Vidám volt és jókedvű egész nap a drága leányka, csak néha sírta el magát, mert fájt talpa.  A fotó csak illusztráció egy gyógyszertári reklámból (azért van benne filteres csalántea, amit mi nem használtunk) Mit tehet ilyenkor egy veleméri nagyapa? Elmegy a kert végébe és szed egy kis csalánt. A gyermek ugyan kézzel-lábbal tiltakozik a "szúrós tea" ellen, de a neten olvasható jótanácsok és a szülőktől telefonon kapott engedély hatására mégis belenyugszik a népi gyógymód alkalmazásába. A terveinkkel mégsem azonosulhatott igazán, mert mire a tea elkészült, vagy háromszor is kijelentette, hogy már s