Amit egy szállásadó egyesület megtehet a Vasivíz törekvéseivel szemben

Bevezető

Létezik egy feszültség a lakossági önfenntartás és a profitorientált gazdasági tevékenység határvonalán, ami most napirendre került Vas megyében. Mondhatnám azt is, hogy újra napirendre került, mert nem első ez az eset. Hasonlóképpen próbált eljárni az építésügyi hatóság, amikor szállodákra szabott adatszolgáltatást várt el tőlem (ha nem fizetek 600 eFt jattot egy barátjuknak) és a Katasztrófavédelem is, amikor szállodákra szabott követelményeket támasztott a magánszállásommal szemben (talán azért, mert nem fizettem a zsarolónak?). Ugyanezt a határmezsgyét feszegeti az Artisjus is, amikor szerzői jogdíjat szed be jogalap hiányában is a magánszállásadóktól (pedig nem vagyunk nyilvánosak, akikre ez vonatkozik). 

A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház, ahol nem kívánok ipari vízdíjat fizetni www.cserepmadar.hu www.csinyalohaz.hu

Nos, most a Vasivíz szeretne ipari vízdíjat kapni tőlünk, bár nem vagyunk vállalkozók. Volt legutóbb egy összejövetel a témában, ahol vagy 70 szállásadó nézett szembe a pulpituson üldögélő vasivizesekkel. Az egyik szeretve tisztelt kolléganőnk, akit nem Túlbuzgó Prüderikának hívtak, hanem másképpen, de a nevére most hirtelen nem emlékszem, szóval ő megakadályozott az egyik példám elmondásában és egyébként is ismételten akadályozott a mondandóm kifejtésében. A példámban egy igen régi, női magántevékenységet említettem volna meg, ami azt bizonyítja, hogy a magánemberek örök és elválaszthatatlan törekvése a jövedelemszerzés, ezért ezt egy bizonyos szint alatt a magánember alaptulajdonságának kell tekinteni és - például a szállásadás esetében - le kell nyelnie a hatalomnak. A mondandómat az akadályoztatásom miatt most vagyok kénytelen közreadni, lévén a dolog közérdekű.

Szóval azt szerettem volna megértetni a közönséggel, amit korábban már előadtam az egyesület vezetőségének is, de senkit sem érdekelt, hogy a dolgot a jogalkotásnál kell megfogni. Nem az enyém az ötlet, én csak emlékszem rá. A Fatosz egyik előadója említette egyszer, hogy az EU-nak van egy törekvése, talán jogszabálya is arra, hogy a hozzánk hasonlóan kisléptékű otthoni, magánemberként végzett tevékenységet ne terheljék se adminisztratív, se pénzügyi terhekkel. Mivel most a Vasivíz is a jogalkotó döntésére vár, mi sem maradhatunk tétlenek. A jogszabály megrendelői ugyanis nem ismerik a témát és így könnyen születhet téves döntés, könnyen születik meg olyan jogszabály, ami nem felel meg sem nekünk, sem a helyzetünknek, sem a többi jogszabálynak. Elébe kell mennünk e döntésnek és határozott érveléssel meg kell akadályozni a téves jogszabály megszületését. Erre van is lehetőségünk. Külön bánásmódot, pontosabban mentességet kell kérnünk, hivatkozva az európai megítélésre és gyakorlatra.

Az európai unióban és a magyar jogban ugyanis létezik alapja ennek a megközelítésnek, még ha a közműszolgáltatók (mint most a Vasivíz) gyakran próbálják is eltérően értelmezni a határokat.

A jogi háttér: Létezik ilyen elv?

1. Az EU-s jogi alap: 

Az Európai Bizottság (COM(2016) 356) kifejezett iránymutatást adott ki a közösségi gazdaságról (European agenda for the collaborative economy). Ebben kimondja, hogy különbséget kell tenni a hivatásos szolgáltatók (vállalkozások) és a magánszemélyek közötti (peer-to-peer), eseti vagy kisléptékű szolgáltatást nyújtók között.

Küszöbértékek (Thresholds): Az EU javasolja a tagállamoknak, hogy határozzanak meg olyan ésszerű küszöbértékeket (pl. kapacitás, árbevétel vagy vendégéjszakák száma alapján), amelyek alatt a magánszemély mentesül a súlyosabb adminisztratív vagy vállalkozói terhek és kötelezettségek alól.

2. A magyar jogi háttér: A magánszálláshely-szolgáltatás sajátos jogállása

A magyar jogrendszer már most is elismeri ezt a különbségtételt:

A kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 239/2009. (X. 20.) Korm. rendelet különbséget tesz az egyéb szálláshely (vállalkozások) és a magánszálláshely között.

A magánszálláshely fogalma: Nem egyéni vállalkozóként, legfeljebb 8 szobában és 16 ágyig nyújtott szolgáltatás. A jogalkotó szándéka eredetileg pontosan az volt, hogy a lakosság saját vagyontárgyaival (ingatlanával) szerezhessen kiegészítő jövedelmet anélkül, hogy céges/vállalkozói infrastruktúrát kellene kiépítenie.

A Vasivíz-probléma lényege

A víziközmű-szolgáltatók előszeretettel hivatkoznak arra, hogy ha egy ingatlanban „üzleti/kereskedelmi tevékenység” folyik, akkor az lakossági helyett ipari/közületi felhasználónak minősül.

Ez azonban jogilag sántít: az ingatlan elsődleges funkciója a szállásadás ellenére lakóingatlan marad, a lakossági vízhasználat és a vendég használata nem válik el egymástól külön méréssel, és a tevékenység nem éri el az ipari mértéket.

Mit kérhet a Szállásadók Egyesülete a jogalkotótól?

Az alábbi érvelési struktúrát és jogszabályosítási javaslatot érdemes benyújtani az illetékes minisztériumnak (Építési és Közlekedési Minisztérium / Nemzetgazdasági Minisztérium) és a MEKH-nek (Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal):

Javasolt módosítás és érvelés

1. Kifejezett lakossági mentesítés a Víziközmű-tv. végrehajtási rendeletében

Hol kell módosítani? A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCI. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/2013. (IX. 30.) Korm. rendeletben.

Mit kell kérni? Egyértelmű definíciót arra, hogy a 239/2009. Korm. rendelet szerinti magánszálláshely-szolgáltatás céljára használt lakóingatlan lakossági felhasználónak minősül, és mentesül az ipari/közületi vízdíj alkalmazása alól.

2. Arányossági és küszöbérték-elv (EU-s jogi megfelelés)

Hivatkozás: Az EU belső piaci elvei és a 2006/123/EK szolgáltatási irányelv arányossági követelménye.

Érvelés: Az ipari vízdíj megfizettetése nem arányos teher egy legfeljebb 8 szobás magánszálláshely esetén. A nem hivatásos magánszállásadó nem generál olyan ipari léptékű szennyvíz- és vízterhelést, amely indokolná a nem lakossági kategóriát.

3. Az adójogi és közműjogi párhuzam 

Érvelés: Ahogyan az Szja tv. is elismeri a tételes átalányadózást a magánszemélyek számára (nem kényszerítve őket vállalkozói formába), úgy a közműszabályozás sem kezelheti őket vállalkozásként. A jogrendszer belső ellentmondása, ha adójogilag magánszemélyként adóznak, de a vízszolgáltató ipari szereplőként tekint rájuk.

Nemzetközi példák (amit a beadványban megemlíthetünk)

Ausztria (Privatzimmervermietung): Ausztriában a maximum 10 ágyig terjedő privát szobakiadás a mező- és erdőgazdálkodáshoz hasonlóan kiegészítő magántevékenységnek minősül (häusliche Nebenbeschäftigung). Nem tartozik az iparűzési törvény (Gewerbeordnung) hatálya alá, így a közművek sem terhelhetik őket ipari díjakkal.

Németország: A lakóingatlanban végzett kisléptékű szállásadás nem változtatja meg az ingatlan lakóingatlan jellegét (Wohnnutzung), amennyiben az nem éri el a hivatásos üzleti szintet, így a helyi közműdíjak is lakossági alapon maradnak.

Mit tehetünk most, a jogszabályváltozásig?

Közös panasz a MEKH-nél: A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalnál (MEKH) kell fogyasztóvédelmi és díjalkalmazási jogorvoslattal élni, kérve a szolgáltató által kivetett ipari díj felülvizsgálatát.

Közösségi beadvány a Minisztériumhoz: Az egyesület fogalmazzon meg egy állásfoglalás-kérést a MEKH és a Nemzetgazdasági Minisztérium felé, hangsúlyozva, hogy a magánszállásadás szociális és lakossági jövedelemkiegészítő szerepét veszélyezteti az átminősítés.

Varga Géza szállásgazda