Egy őrségi szállás felújított pajtája

A 130 éves veleméri pajtánkat az ősszedőlés fenyegette, a felújítást már nem halogathattuk tovább. A portán egy őrségi magánszállást működtetünk s erre az épületre nem lévén szükség a szállásadáshoz, nem is terelődött rá a figyelem. Veleméri társai azonban az elmúlt évtizedekben sorra dőltek össze, mert nem volt se pénz, se akarat a megmentésükre. Sajnáltuk volna, ha ez a ránk bízott szép ácsmunka hozzájuk hasonlóan nyom nélkül eltűnik.

0. ábra. A pajta bejárata nyáron

A munka során sokat fel tudtunk használni a portán őrzött régi értékekből (ágyvégből, kocsikerékből, ajtószárnyból) és foglalkoztatni tudtam munkára vállalkozó nyugdíjas mestereket is. Segítségükkel így a kallódó tárgyakból egy minden eddiginél izgalmasabb új érték, különleges térélmény született meg, amire öröm ránézni. Tükrözi azt az őrségi hangulatot, aminek a megmentésére vállalkoztunk. Persze mindezt a mai lehetőségeink által engedett, ránk jellemző mértékben tudtuk megvalósítani (a régi holmik ilyesfajta másodlagos felhasználása kortünet). A felújított őrségi pajtának a portán kialakított őrségi szállás céljaihoz (kiállító- előadó- és táncterem) való társítása még a jövő feladata.

A technikai fejlesztések közül telitalálatnak bizonyult az elektromos padlófűtés, ami fűtési szezonban meglepően kellemessé teszi a teret. Kezdetben úgy terveztük, hogy a pajtában nem lesz konyha, azonban hamarosan kiderült, hogy bárki alszik benne, az reggel szeretne egy kávét inni s ahhoz mégis csak kell egy konyha. Ez a fejlesztési célunk 2025-ben közeledik a megvalósuláshoz. A megfontolandó kérdés az volt, hogy ezt a minikonyhát beépítsük-e egy százéves szekrénybe az őrségi hangulat megőrzése végett, vagy csináljunk egy modern konyhát. Végül a második megoldás mellett kellett döntenünk, mert a covid máshová szólította a két öreg mestert, akinek a munkájára számíthattunk volna. Nyugodjanak békében!

A felújításon átesett őrségi pajtaépület az alábbi képeken látható. Szép, de egyelőre nem nagyon tudjuk, mire is fogjuk használni. Elvileg a szállás vendégei számára szolgálhatna közösségi térként, lehetne belőle előadó- vagy kiállítóterem is. Eddig egyikre sem volt tényleges igény. Szolgálhatna a hozzánk látogató családtagjaim szállásaként is (ez volt a felújítás leggyakrabban elhangzott indoklása), ám ők - sajnos - távolról sem töltik meg folyamatosan az épületet.

A belső képek sötétnek látszanak, mert nem vagyok profi fotós, ám a helyiségben egyébként világos van. Talán majd sikerül rendesen felfényképeznem a teret s akkor jobban fog mutatni ez a szép és rendkívüli épület belülről is, a képeken is.

1. ábra. A deszkával frissen borított pajta új épületnek tűnik a látogatók számára, a mellette lévő, téglából épített Csinyálóház pedig réginek, pedig a dolog fordítva van

2. ábra. Az őrségi pajta földszintjét előadóteremnek is lehetne használni

3. ábra. A tulipános végű akácdeszkák vagy húsz évig szolgáltak az őrségi szállás kerti zuhanyának kerítéseként, de semmi észrevehető kárt nem tett bennük az idő, ezért a galériák korlátjához újrahasznosítottuk őket

4. ábra. A veleméri pajta télen, a ritka havas pillanatok egyikében

5. ábra. Az őrségi pajta földszintjén kialakított előadóterem látképe az előadói asztal felől

6. ábra. A főbejárat belső oldalát sajátkezűleg burkoltam (a hőszigetelést takarja), felhasználva a maradék deszkákat és festékeket

7/a. ábra. A Külső (keleti) galéria ágyai a 2022 tavaszán beállított új ágybetéttel és nem népies takaróval (pontosabban a fényképezés kedvéért le nem takart ágyneművel)

7/b. ábra. A Belső (nyugati) Galéria egy különleges hangulatú hálóhelye, nincs még alaposan kipróbálva, ám az eddigi nem túl széleskörű tapasztalatok alapján itt már kiválóan lehet aludni, a kép jobb szélén látható korlátba az őrségi parasztházon száz évig használatban volt ajtószárnyakat építettem be

8. ábra. A Külső (keleti) Galéria ágyai egymás mellé vannak tolva, mert ezt a fiatal házasok valamilyen korántsem kitalálhatatlan ok miatt jobban szeretik, pillanatnyilag itt vannak a legújabb és legdrágább olasz matracaink

9. ábra. A fotel melletti lépcsőkorlát egyúttal polc is, amelyhez felhasználtuk a Csinyálóház korlátjából kimaradt bábokat is (a fotelek időközben új huzatot kaptak)

10. ábra. Az őrségi pajta sarkába került egy kis fürdőszoba is, amelynek a mennyezetét a takarólécekkel kiszíneztük

11. ábra. A pajta nyugati vége a Belső Galéria ablakával és az ablak fatábláival, amit a feleségem kérésére terveztünk az ablakokra, a pajta külső borításához olyan kitűnő minőségű őrségi vörösfenyő faanyagot használtunk fel, hogy minden asztalos megirígyelte, amelyik látta

12. ábra. A pajta végében, a diófa árnyékában szabadtéri evésre-ivásra és beszélgetésekre is sor kerülhet (több asztal összerakása esetén többen is elférnek)

12. ábra. A pajta fürdőszobájának részlete, a kicsiny polc veleméri szilvafából készült (nagyobb polcot talán nem bírna el a gipszkartonra ragasztott csempe)

13. ábra. A régi konyhaasztal sokáig volt a dolgozóasztalom, hordozván a számítógépemet s még alkalmas lehet szerelmeslevél megírására, vagy - erre már több példa volt - a home office ellátására is, ha széket teszünk elé

14. ábra. A régi ágyvég és a Csinyálóház építéséből megmaradt báboskorlát-elem itt jó erős korlát és polc készítését tette lehetővé

15. ábra. A Veleméren vagy 1000 éve itt élő Both család egy kelengyésládája

16. ábra. A galériákra vezető lépcsők

17. ábra. A pajta központi terébe egy cseresznyefából készült régi őrségi asztalt tettünk

18. ábra. A régi őrségi szekrények is fel lettek újítva, ezért minden további nélkül használhatók a következő évszázadban

19. ábra. Az évszázados őrségi parasztház ajtói közül megmaradtak azok, amelyeket annak idején kitűnő fából készítettek és nem fogott rajta a szú, egy ilyen ajtó újrahasznosítására is lehetőséget adott a pajtarekonstrukció