Őrségi szállás és a szerzői jogdíj

Az Őrségi Vendégvárók Egyesülete nemrég körkérdést intézett a tagjaihoz, hogy tisztázza, ki mennyi szerzői jogdíjat fizet az Artisjusnak s annak nagysága vajon mitől függhet, érdemes-e kekeckedni a hatóságosdit játszó magáncéggel. 

1. ábra. Bajánsenyei tejesköcsög a szár hieroglifa képszerűbb változatával, tetején a Nap szójelével (középen és jobbra), balra egy kercsi hun ékszeren lévő párhuzam

Ez a kérdés később a taggyűlésen is szóba került, de nem sokkal lettünk okosabbak. 

Egy közönséges halandó számára ugyanis nehezen érthető kérdésről lehet szó. Jogszerűen szedi-e az Artisjus a magánszállásoktól is a szerzői jogdíjat például a televíziók és társaik után? Azok az ismerős jogászok, akik ezzel eddig foglalkoztak, nem különböztették meg a kereskedelmi szálláshelyeket (vállalkozók és van csak szállás céljára szolgáló épületük) a magánszállásoktól (akik nem vállalkozók és nincs csak szállás céljára szolgáló épületük). Egyszer már vitatkoztam erről egy szakjogásszal, akinek az volt a véleménye, hogy a nyilvános helyeken kell fizetni a szerzői jogdíjat. Csakhogy a magánszállás nem lehet igazi nyilvános hely, hiszen - a jegyzőtől kapott szállásengedély dacára is - csak egy családi ház. Ha a magánszállásadónak is, meg a vendégének is joga van személy szerint jogdíjfizetés nélkül, a szabad felhasználás keretében néznie a tévét (stb.), akkor miért kellene fizetnie csak azért, mert a magánszállásadó szállást is adhat a családi házában? 

Ezt a szálláskategóriát (amit most magánszállásnak nevezünk) szociális szempontok miatt teremtették meg annak idején, pl. hogy akiktől az előző átkosokban ellopták a nyugdíjalapjukat, azok se haljanak éhen. Ezt eleve csak elmaradott térségekben lehet folytatni, ahol a jelenlegi kormányzat is erősíteni kívánja a települések lakosságmegtartó erejét. Az Artisjus és a hozzá hasonló vérszoponc szervezetek törekvéseit vissza kellene fogni, hiszen az így beszedett összegek (a Fatosz előadójának közelmúltban tartott előadása szerint) kimennek az országból. Mivel a sarcszedők jogalapja - az alább kifejtettek szerint - nagyon bizonytalannak tűnik, ki lehetne használni ezt a magánszállások terheinek könnyítésére, az ország kifosztásának mérséklése érdekében.

Az egyesület tagsága és a vezetősége végül abban maradt, hogy ha elviselhető mértékű a fizetendő összeg, akkor inkább ki kell fizetni, akár jogszerű ez a követelés, akár nem. Abban egyetértés mutatkozott, hogy a jogszabályok és a gazságszolgáltatási eljárások útvesztői az egyszerű magánszállásadó számára nem teljesen érthetőek, ezért jogász segítségére lenne szükségünk. A jogászok azonban olyan drágák, hogy olcsóbb befizetni a sarcot, mint perrel kísérletezni.  Ez végső soron a jogállamiság csorbája, hiszen a magánszállásadó nem fér igazán hozzá a jogbiztonsághoz. Ám ez a taggyűlésen szinte senkit sem érdekelt. 

Szerencsére az Új Média Kft segítséget ígért az Őrségi Vendégvárók Egyesületének. Az alábbi előválogatást küldtem el nekik:

Tisztelt Tóth Tamás úr!

Keresgélem a fogalmakat. 

A 175/2003. (X. 28.) Korm. rendelet így határozza meg a közterület és a nyilvános hely fogalmát: 

2. § 5. közterület: a közhasználatra szolgáló minden olyan magán-, állami vagy önkormányzati tulajdonban álló terület, amely mindenki számára korlátozás nélkül igénybe vehető, ideértve a közterületnek a közútként szolgáló és a magánterületnek a közforgalom elől el nem zárt részét;

2. § 6. nyilvános hely: a közterületnek nem tekinthető, mindenki számára nyitva álló hely.

Nyilvánvalónak látszik, hogy ezek egyike sem vonatkozik a családi házban lévő magánszállásra. Oda bizony nem jöhet be akárki, korlátozás nélkül, az nem áll nyitva mindenki előtt. Persze ez nem feltétlenül azonos "a közönség számára nyitva álló hely" fogalmával. Ezt azonban nem határozta meg senki, az ismereteim szerint.

Erről írja Dr. Tóth Mihály egyetemi tanár, hogy a törvény „a nyilvános, vagy a közönség részére nyitva álló hely” összetett jelzős szerkezetével a szórakozóhelyeket, éttermeket, presszókat illetően is könnyen értelmezhető helyzetet teremt. ...  A szinte parttalan „közösségi” nem azonosítható egy bizonyos korlátozott, „zárt közösségivel". Éppen erre tekintettel szabályozza a törvény és a gyakorlat a privát szféra részeként a lakáson kívül például az irodát, a családi események lebonyolítására kibérelt járműveket, sőt még a börtöncellát is. De ugyanígy, ha egy egyébként nyilvános szórakozóhelyen (ellenőrizhető módon) korlátozottá válik a belépés, az ott-tartózkodás, akkor az ilyen rendezvények, találkozók a privát szféra részévé válnak. Kétségtelen, hogy az ily módon létrejövő „zárt kör” megítélése alapos egyedi vizsgálatot igényel, a fent leírt szempontok alapján. „Zártkörű” lehet – igaz, csak formálisan – egy falusi lakodalom is, ahová azonban bárki betérhet, s az ott gyakran nagy számban előforduló – valójában a „zárt körön” kívül ott tartózkodó egyes személyekről senki nem tudja, ki hívta meg őket, ki tette lehetővé a részvételüket (jellemző szituáció, hogy például a vőlegény és a menyasszony rokonsága kölcsönösen a másik fél meghívottjának véli a betérőket s ez gyakran alkalmat ad teljesen kívülállók „potyázására” is). Ám ha a „zártkörű rendezvény” részvevőit, például egy vendéglátóegységbe (esetleg annak különtermébe, elkerített részébe) belépni szándékozóakat egyenként figyelemmel kísérik, „szűrik”, a meghívó személy vagy képviselője „regisztrálja”, üdvözli az általa ismert, kiválasztott vendégeket, akkor az ilyen rendezvény bizonyosan a privát szféra része. ... A jogállami elveknek, a törvény szellemének – és előírásainak is – az felel tehát meg, ha az ilyen „ellenőrizetten zárt körű” rendezvényeket a privát szféra részének tekintjük. A színtér ekkor kívül esik „a nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló helyen. ... Az Alkotmány a magánszférához való jogot az emberi méltósághoz való jog, az 54. § (1) bekezdésén keresztül az általános személyiségi jog részeként, annak egyes elemeit: a magánlakás sérthetetlenségéhez, a magántitkok és a személyes adatok védelméhez való jogot pedig az 59. § (1) bekezdésében nevesítetten is alapjogi védelem alá helyezi. A magánlakás sérthetetlenségéhez való jog az emberi méltósághoz való jog meghatározott szempontú konkretizálása. Ennek a térbeli szférának a védelme éppen azért nem relativizálható, mert az alapjogi védelem – az emberi méltósághoz való jogból következően – nem önmagában a helyszínt, hanem az embert védi.”   (Néhány időszerű garanciális kérdés a titkos nyomozati (felderítési) eszközök eredményének felhasználása köréből. Büntetőjogi Szemle 2016/1–2. szám)

A magánszállásom a szigorúan ellenőrzött, zártkörű kategóriába tartozik, hiszen a belépésre személy szerint, okiratilag ellenőrzötten adunk engedélyt és lehetőséget. Ez alapján - úgy tűnik - nem áll biztos lábakon az Artisjus álláspontja. Szükséges megvizsgálni az általam felvetett szempontot, "a közönség számára nyitva álló hely" fogalmát. Ráadásul ez sem feltétlenül vonatkozik a családi házamra, hiszen Dr. Tóth Mihály is "szórakozóhelyeket, éttermeket, presszókat" említ, nála fel sem merül a magánlakás, mint "közönség számára nyitva álló hely". 

Kérem, legyen szíves ehhez hasonlóan alapos munkát végeztetni és a szükséges finom megkülönböztetéseket alkalmaztatni a felkért jogásszal! 

Üdvözlettel: Varga Géza

További morfondírozások

Megkaptam még ezt a tájékoztatást is:

Artisjus

  https://www.artisjus.hu/felhasznaloknak/szallashelyek/qa-5/

Az alábbi címen pedig ez olvasható:

Tisztelt Varga Géza!

A témát főszerkesztőnk felé továbbítottam további boncolgatásra.

A vonatkozó jogszabályok:

joggyakorlat, bírósági döntések:

Továbbá javaslom,  a Magyar Turisztikai Ügynökség felé is felterjeszteni az Arisjus jogdíjszedése kapcsán felmerült esetleges jogtalanság kérdését.                                                     

Üdvözlettel:

Zsuppánné Fitos Veronika

Új Média Kft., ügyfélszolgálat / Megbízhatók Klubja

E-mail: info@ujmedia.eu

Tel.: 06 20 42 300 42

Fent az Artisjus tájékoztatója a következőképpen határozza meg a jogdíj fizetésére köteles kört: közönség számára nyitva álló üzlethelyiség. Az tehát a kérdés, hogy a magánszállás céljára is használt családi házakra ez a meghatározás ráhúzható-e. Ehhez két dolgot kell vizsgálni: egyrészt azt, hogy a magánszállás a közönség előtt nyitva áll-e, másrészt azt, hogy üzlethelyiségnek számít-e.

- A magánszállásként használt családi házunknak nincs recepciója és portaszolgálata, sőt nyitvatartási ideje sem (telefonon egyeztetünk az érkezőkkel). Az ajtó folyamatosan kulcsra zárt állapotban van. Belépni csak az tud, akinek előzőleg kulcsot adtunk. Ezért a "közterület", "nyilvános hely" és a "közönség számára nyitva álló üzlethelyiség" meghatározásokat egyaránt indokolatlannak vélem. 

- A 2005. évi CLXIV. törvény (kertv) 2. § 27. szerint: "üzlet: kereskedelmi tevékenység folytatása céljából létesített vagy használt épület, illetve önálló rendeltetési egységet képező épületrész, helyiség, ideértve az elsődlegesen raktározás, tárolás célját szolgáló olyan épületet vagy épületrészt is, amelyben kereskedelmi tevékenységet folytatnak". Ez a meghatározás azonban nem nagyon illik a magánszálláshelyekre. Egyrészt nem kereskedelmi, hanem szolgáltatási tevékenységet folytatnak. Másrészt az épület nem képez önálló rendeltetési egységet, mert bár folyik benne időnként szállásszolgáltatás, nem elkülönült, mert mégis elsősorban és ugyanakkor családi ház. Mindezek miatt a magánszállás nem lehet üzlethelyiség.

- Az 1999. évi LXXVI. szerzői jogi tv. 24. § (3) szerint "Nyilvános az előadás, ha az a nyilvánosság számára hozzáférhető helyen vagy bármely más helyen történik, ahol a felhasználó családján és annak társasági, ismerősi körén kívüli személyek gyűlnek vagy gyűlhetnek össze". A magánszállás a nyilvánosság számára nem hozzáférhető (kulccsal elzárt terület, amely csak név szerint ismert, igazoltatással ellenőrzött kis számú személy számára használható), a szállásgazdának minden szállóvendége az ismerősi körébe tartozik. 

A törvény 33. § (1) szerint "A szabad felhasználás körében a felhasználás díjtalan." 

38. § (1) Ha az előadás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és a közreműködők sem részesülnek díjazásban, a művek előadhatók a következő esetekben:

f) magánhasználatra, valamint alkalomszerűen tartott zártkörű összejövetelen.

 (1a)  Ha az előadás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, a művek előadhatók nemzeti ünnepeken tartott ünnepségeken.

 (2) Jövedelemfokozás célját szolgálja a felhasználás, ha alkalmas arra, hogy a felhasználó (pl. üzlet, szórakozóhely) vevőkörét vagy látogatottságát növelje, vagy pedig, ha az üzlethelyiséget látogató vendégek vagy más fogyasztók szórakoztatását szolgálja. Jövedelemszerzésnek minősül különösen a belépődíj szedése, akkor is, ha egyéb elnevezés alatt történik. Díjazásnak minősül a fellépéssel kapcsolatban ténylegesen felmerült és indokolt költségeket meghaladó térítés is.

Varga Géza 

06(20)534-2780

cserepmadar@gmail.com

Cserépmadár szállás (parasztházból kialakított őrségi szállás) 

3 szoba, 3 fürdőszoba, konyha, étkező, 11 ágy

Csinyálóház (különleges szépségű lakosztály önálló épületben)

2 háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy

Őrségi szállások (falusi turizmus)

Video a szállásról és környezetéről 

A veleméri Csinyálóház emeleti hálója