Birkasült fokhagymával az őrségi szálláson
Az átlagos éttermekben hiába keresek birkát, csak ingatják a fejüket a népek. Emlékezetes kudarcsorozat volt, amikor Sopronban, ahol több étterem ajtajára ki volt írva, hogy a birkagulyás kapható, sorra tárták szét a kezüket: - Elfogyott, ez csak egyszeri akció volt Sopronban. - Egyikük még azt is hozzátette, hogy a birka alföldi étel, errefelé nem divat. Be is ültünk az autóba és elmentünk Karcagig, ahol az étlapon tartják és jól el is tudják készíteni a birkát. A családból rajtam kívül - valamilyen meg nem magyarázható okból - senki sem szereti, ezért ez egy kitüntető figyelmesség volt irányomban. Nos, most az derült ki, hogy az állandó lakhelyem egy birkatermő forrás. Volt ugyanis a métneki erdőben egy kastély, még a háború előtt. Az öregebb velemériek még emlékeztek rá, hogy szép kastély volt. A kapu oszlopait oroszlánok őrizték. Ma már hült helye az oroszlánoknak is, meg a kastélynak is. A bontott tégláját némelyik szocialista nagyság családi házának építésére használták fel. Az erdővel koszorúzott területet osztrákok szerezték meg, akik a tisztások kitűnő őrségi füvén birkákat tartanak. Nos, ebből jutott a birtokomba két kiló friss bárányhús, amit egyébként az olaszok szoktak felvásárolni is kivinni az országból. Az egyik kilóból rögvest sülthús lett (1. ábra), a másik meg vár a sorsára a mélyhűtőben.
1. ábra. Veleméri fokhagymás birkasült a Cserépmadár szállás és Csinyálóház gazdájának
2. ábra. Így néz ki egy hiteles veleméri bárányka (a jobb oldalon), amelyik egy kecske (bal oldalon) társaságában véletlenül betévedt a portánkra
Megjegyzések
Megjegyzés küldése