Törzsök Mihály első világháborús hősi halott arképe az őrségi szálláson

A napokban régi bútorokat hirdettek meg Sukorón. A felszámolt, egykor igen jómódú háztartás maradékai közül megvettük az alább látható régi grafikát is (1. ábra). A hasonló képek egyedi hangulatot árasztanak. Amire nekünk szükségünk van a veleméri Cserépmadár szálláson, ahol a Trianon előtti Magyar Királyság utolsó éveit szeretnénk felidézni. Az igényesebb vendégek ugyanis nem csak a kényelmes ágyra, hanem helytörténetre is kíváncsiak. Sukoró persze messze van Velemértől. Ám a Kárpát-medence történelme a 120 éves házunk építése idején és az azt követő évtizedekben sok vonatkozásban közös volt. 

1. ábra. Törzsök Mihály arcképe a megvásárláskor volt álapotában, egy régi meszelés nyomaival

2. ábra. Törzsök Mihály arcképének tisztogatása érdekében a keretet szét kellett bontani

3. ábra. Törzsök Mihályról ezt találtam a kép hátulját védő papírra írva, feltehetően az özvegy keze írásával

A 3. ábrán látható, nehezen olvasható kézírást így sikerült elolvasnom: "Törzsök Mihály született 1975ben Meghalt 1916 .... a harctéren ... az isten nyugtassa a drága porait ... szerető özvegye és kis árvái ..." A születési évszám minden bizonnyal el lett hibázva száz évvel. Azaz 1875-ben születhetett a hősi halált halt katona. A Törzsök Mihály nevet megtaláltam a világhálón a székesfehérvári 69. gyalogezred emlékét őrző honlapon. Csupán a nevet tudtam ott azonosítani, még a halálozás éve és helye sem szerepelt benne. Az ezredről az alábbiak olvashatók a honlapon:

Az 1860-ban alakult 69. sz.  k.u.k. gyalogezred  - székesfehérvári állomáshellyel -  a kiegyezés után a császári és királyi, azaz közös hadseregbe tartozott. Az ezred tulajdonosai egyben az ezred névadói is voltak, így az első világháború elején br. Leithner Ernő táborszernagy helyett Paul von Hindenburg, ahogy akkoriban írták, Hindenburg Pál vezértábornagy lett az ezredtulajdonos, ezután sokszor csak a „Hindenburg-gyalogezred”, „Hindenburg-bakák” megnevezéssel találkozhatunk a harctéri jelentésekben. Az ok a német - magyar katonai kapcsolatok elmélyítése volt, de kellett a 69. gyalogezred arcvonalban tanúsított bátor magatartása is. Az ezred bevetésre került az orosz, román, lengyel, szerb és az olasz fronton egyaránt. Lembergnél a 44-esek és a 69-esek göngyölítik fel az oroszok vonalait, és aranyérmes vitézzé lesznek a kis pórfiúk. Uzsokon ők verik ki a bevehetetlennek tartott állásaikból az oroszokat. A Kárpát nagy csatáiban rajtuk törik meg az orosz haderő. Galíciában, a Piave-nél, életüket és vérüket vitték vásárra. A közös irányítású gyalogezred a Monarchia felbomlásával értelemszerűen meg is szűnt. 

4. ábra. Ezeket a szavakat talán az elesett vitéz édesanyja írta s ő adhatta a képet a menyének és az árván maradt unokáknak

Az egykori ezredparancsnok, vitéz krechowcei Scholtz Béla nyug. tábornok így emlékezett vissza az ezredre:

„Ha pillantásunkat a közelmúlt eseményei felé fordítjuk, akkor lelki szemeink előtt felélednek Szerbia, Galicia, Oroszország, Erdély és Bukovina véráztatta harcmezői. Látjuk a Kárpátok hóborította bérceit, az isonzómenti kopár Karszthegységet és Itália viruló tájait. Mindmegannyi tanúi és örök hirdetõi ezredünk haditényeinek és dicsőségének. Az a hősi nemzedék, amely 1914-ben I.Ferenc József király, legfelsőbb Hadurunk hívó szavának örömest és lelkesedéssel engedelmeskedve vonult hadba, habozás nélkül és tántoríthatatlanul járta a becsület és kötelességteljesítés áldozatos útját. Ezredünk ezen az úton, amelyet az ősök bőven hulló vére szentté avatott, az elődöktől örökölt hagyományos hűséggel, a világháború katasztrofális végéig rendíthetetlenül kitartott, a legváltozatosabb viszontagságok közepette is. Akár ragyogó fényben világított a szerencse napja, akár balsors homályosította el és nyomorúság és nélkülözések idejét élte, dicső ezredünk mindig álhatatosnak és megbízhatónak bizonyult. Sabac, Horozanna wk., Zalarski és Lysij-magaslatok, Nowa-Brzeznica, Bernadow, Jablonki, Parilov, Ostrozec, Panasowka, Pieniaki, Tölgyes, Casinului, San-Michele, San-Martino, Montello és Valdobbiadene: e nevek jelképezik a dicsőségnek azon leveleit, amelyekből ezredünk soha el nem hervadó babérkoszorúját fonta. Ezredünk története legyen az utánunk következõ nemzedékek ragyogó vezércsillaga, amely mutatja és bevilágítja azt az utat, amely az eszményi célhoz: a haza szolgálatában való önfeláldozásig vezet.

 Ezredünk, amelynek dicsőség koszorúzta tulajdonosa, Hindenburg vezértábornagy, „megtiszteltetés”-nek vette, hogy „egy olyan derék csapattest” ezredtulajdonosi méltóságát elnyerhette és ismételten kifejezésre juttatta elismerését „vitéz magyar gyalogezrede kiváló haditettei” felett és amelynek a világháborúban volt hadseregparancsnoka: Böhm-Ermolli tábornagy, azon célból személyesen felkeresve, hogy a hadsereg kötelékébõl való kiválása alkalmávaI ezen magas elismerő szavakkal elbúcsúztassa, hogy: „teljes megbízhatóságára mindenkor számitani lehet” — minden bizonnyal méltán és joggal kiérdemelte, hogy az utókor emlékezetében örökké tovább éljen.” 

Kőszeg, 1936. év december havában.

***

Írtam egy levelet a Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak: 

Tisztelt HIM! A birtokomba került egy rajz egy első világháborús hősi halottról. A hátulján a gyászolók megemlékezésével. Nincs szükségük a másolatára? Varga Géza, 9946 Velemér, Fő utca 7. Cserépmadár szállás és Csinyálóház. A szállásunk előterében szándékozom kitenni a falra, de talán maguknak is meg kellene őríznie a képet.